Bevezetésként rövid visszapillantás a pécsi orgonaépítésnek Angster előtti századaiba.
Pécs már a középkorban ismert volt haladó zenekultúrájáról, és így nem meg­lepő, hogy orgonák is megjelentek városunkban, már a XIV. században. Ezek még viszonylag primitív kis hangszerek voltak, de virágzó orgonaépítéssel ta­lálkozunk a XV-XVI. Századfordulón. Feljegyzések tanúskodnak a domonkos rendház akkori nyugat-európai viszonyokat tükröző orgonakultúrájáról, ame­lyet tehetséges szerzetesek Bolognából, Innsbruckból, Bécsből hoztak maguk­kal. Ekkor született a Széchenyi téri dzsámit megelőző Szent Bertalan plébá­niatemplom orgonája.
A magyar történelem tragikus fordulata, a török megszállás (Pécsre 1543) ezt a nagy területre kisugárzó orgona-, illetve zenei kultúrát megsemmisítette. Közel 300 évig nyomát sem fedezzük fel az orgonaépítésnek. A várostörténet­nek csak XIX. század eleji lapjaiból emelkedik ki a székesegyházi orgonaépítés kapcsán Bécsből áttelepült Focht Ferenc alakja, aki átmeneti virágkort terem­tett. Orgonái eljutottak Nagyváradig és Zágrábig. A hatvanas évek közepére azonban már csak két kis műhely maradt Pécsett, egy-két panaszkodó orgona­építővel.
1869. március 21-én a pécsi zsinagógában tekintélyes orgona (2 manuál, 24 változat) szólalt meg először, ünnepélyes külsőségek között. Tiszta és újszerű hangja, ugyanúgy megalkotásának színvonala csodálatba ejtette a szakértőket. Egyre szélesebb körök akarták hallani, látni. Az orgona a napi társalgás témája lett. Általa egy orgonaépítő tűnt fel az ismeretlenségből, és vált egyre híresebb mesterré: Angster József.
A hangszer átvételére szakértő tekintélyeket kértek fel, köztük Hölzl Feren­cet, székesegyházunknak az innsbrucki konzervatórium igazgatójából lett kar­nagyát. Felsőfokú nyilatkozatok kísérték az orgona bemutatkozását: " ... olyan mesterművet alkotott, hogy az mind a szakembert, mind a laikust őszinte csodálatba ejti ... olyan hangszínt adott a változatoknak, mint amilyent ilyen hangszerekben csak művészek tudnak megvalósítani .. , a játék köz­beni be- és kikapcsolási lehetőségek révén ... az ügyes orgonista olyan ef­fektusok kiváltására képes, mint ami­lyenek eddig alig voltak elképzel­hetők."
Angster József 1867. augusztus 21-én telepedett le Pécsett ennek az orgonának a megépítésére, és rakta le az Angster-orgonagyár alapjait. Egy­más után kapta a megrendeléseket. Az üzem gyorsan fejlődött, és már az 1880-as években Pécsnek országosan, sőt a Kárpát-medence határain túl is elismert vállalatai közé tartozott - a Zsolnay-gyár mellett. Hírét mindket­tő művészeti igényű termékeivel, al­kotásaival érte el.
Angster Józsefnek (1834-1918) nem voltak orgonaépítő elődei. Falusi fiú­nak született 1834. július 7-én nádfödeles vályogházban, a Duna-Dráva szögletébe eső, 200 német és horvát lakost számláló Kácsfalun. Korán munkára fogták a falusi életben, majd 1850~től Eszé­ken kemény tanoncéveket töltött Haim asztalosmesternél. - Vándorútra indult: két évig Temesvár környékén, majd tíz évig Nyugat-Európában járt, és a maga erejéből küzdötte fel magát az orgonaépítés európai rangjára.
Életútja felvázolásában - mint a szerző a gyártörténettel foglalkozó könyvé­ben4 - alapjában több mint 500 oldalas, naplószerű, kéziratos önéletrajzára támaszkodhatunk. A napló sok illusztrációt, kitűnő rajzot tartalmaz.
Angster József már gyermekkorában - a rá kiosztott feladatok szívóssággal történt teljesítése mellett - kis hangszereket készített, és muzsikálásában egyre inkább feltűnt tehetsége. Az alkotni vágyás fűtötte, és élethivatását a zenei hangok világában kereste, a művészi tökéletesség igényével, nagy tudás­vággyal. Ezt végül az orgonák egészen sajátos, csodálatos világában találta meg.
Bécsben 1856-tól öt évet töltött, és ezt elsősorban a falusi iskola hiányainak pótlásaira fordította. A Kolping-féle legényegylet ingyen-tanfolyamaira támasz­kodott nagyrészt, de magántanfolyamokon eljutott az ábrázoló geometria egé­szen magas szintjéig, ugyanúgy szabadkézi rajzban a különféle stílusok alapos ismeretéig. Tanult francia nyelvet is. Érdekes: sokszor a váratlan nehézségek, bajok válnak a sors, az életút szerencsés formálójává. Rövid betegség miatt munkanélkülivé vált, és ezzel kapcsolatban került először orgonaüzembe. Utol­só két bécsi évét már orgonamunkában töltötte Peter Titz mesternél, közben Uhlmannál. Előbbi mesterénél szerencsés baráti kapcsolatba került egy Schludt nevű gyakorlott orgonaépítővel, aki sokat beszélt neki Cavaillé-Collról, az ak­kori orgonaépítő világ leghíresebb mesteréről. Biztatta őt, hogy kövesse, ő rövi­desen Párizs felé indul.
További vándorútja végső céljának Párizst tekintette Angster József. 186l. júniusában indult tovább Bécsből. Útközben szerencsés találkozása volt a híres orgonákkal, sőt orgonaépítő mesterekkel.
A drezdai Hofkirchében először szembesült egy világhírű orgonával, amely minden idők egyik legnagyobb, zse­niális orgonaépítőjének, Gottfried Silbermannak nevét viseli. Közvetlen élményt jelentettek számára az orgonahang csodás színei: a fuvolák könnyed, telt csen­gése; a hangzás gerincének tűnő, kissé érces változatok; a tömören sugárzók; a mélyebb, puha és telt hangok, aztán az orgonahangnak gazdag fényt, ezüstös csillogást kölcsönző, magasfényű változatok. Nem kevésbé kötötte le Angster figyelmét a finomművű mechanikus szerkezet. Érezte, hogy ennek kifejleszté­sében generációk egymásra épült törekvései, ötletei, találékonysága testesült meg. - Ezt az élményt sokáig őrizhette lelkében. - De érdekes, véletlenszerű találkozása volt a lipcsei Nikolai-templomban a híres a Friedrich Landegast mesterrel, aki egy "kolosszális orgonamű" (N-98.) felállítását irányította. (4 manuál, 85 regiszter). A hozzá intézett kérdésekből látta, hogy érdeklődő fiatal szakemberrel van dolga, és órákat szánt az egész berendezés ismertetésére.
Látta Angster József, hogy az orgona bonyolult hangszer, az orgonaépítés sok­féle mesterség magas szintű találkozását jelenti. Vándorlása folyamán tervszerű­en kereste a részfeladatokban való felkészülésre szolgáló üzemeket is. - Berlin, Köln és Luzem után érkezett Párizsba. A híres orgonaüzem törekvő, érdeklődő és egyúttal megbecsült dolgozója volt 1863-tóI1866-ig. - Az akkor elérhető legma­gasabb képzettséggel tért haza, technikai újdonságokkal, és a romantikus művé­szi stílus itthon még ismeretlen jellegzetességeivel az orgonahangban.
Megpróbálom néhány mondatban érzékeltetni az új stílus jegyeit azok szá­mára, akik kevésbé jártasak az orgonazenében, az orgonaépítésben. - Míg a barokk orgona jellemzője: az átütő fény, csillogás, a határozott hangszínek át­látszó, világos együttese, a romantikus orgonára: a visszafogottabb fény, a lá­gyabb, tömörebb hangzás a jellemző, bizonyos mértékben a zenekari hangzá­sokat is kölcsönző elemek, több alapfekvésű sípsor, és általában az érzelmekre ható hangjelenségek: egyrészt finomságok, másrészt a teljes orgonahang mo­numentalitásának megvalósítása. Utóbbinak technikai feltételei a XIX. század közepétől értek meg.
Természetesen az új stílus jellemzői az orgonaépítő egyéniségén átszűrődve válnak valósággá.
Angster József tarsolyában néhány nagyon fontos új technikai elem is került Magyarországra. Köztük: a redőnyszerkezet, melynek nyitásával-zárásával a változatok egy-egy csoportjának hangerejében folyamatos, egyenletes crescendo­decrescendo hatás érhető el; nagy orgonáknál a mechanikus szerkezet nehézkes járását megkönnyítő légnyomatú relé, amelyet a könnyed művészi játékmód zá­logának éreztek, újszerű elemek az orgona egyenletes levegő-ellátásához. Magával hozta azonban Angster József Párizsból a Cavaillé-Coll féle szemléle­tet is: a magas színvonalat, átgondoltságot az alkotás minden részletében, a tapasztalatok értékesítését a soron-következőkben, és ennek alapján a mindig tökéletesebbre való törekvést; a kutatásnak, az új keresésének igényét. Angster József rendkívüli hatása tehetségében, megszerzett szaktudásának az előbbiekben jellemzett színvonalában és újszerűségében, továbbá egyénisé­gének célratörő határozottságában rejlett. - Első művének kirobbanó sikerét követő megrendelésekben általában 12 és 20 változat közötti jelentős orgonák szerepeltek, de nagy elismerést és bizalmat fejez ki a kalocsai székesegyház 45 változatú, 3 manuálos orgonájának megrendelése - alig hat évvel Angster első orgonájának átadása után. Ekkor az országnak három legnagyobb orgonája között áll. - Az orgona átvételére Engesszer Mátyást, a Budapest-belvárosi templom karnagyát hívta meg az érsekség. Az ő egyénisége révén a fővárosban is megalapozott híre lett Angster József tevékenységének. Erről az orgonáról elis­meréssel nyilatkozott Liszt Ferenc is.
A megrendelések szaporodása, és köztük egyre több tekintélyes orgona szereplése miatt az orgonaüzem egyre nagyobb helyiségekbe költözött. Az ötödik költözködés már a végleges telephely kialakításának első lépése: József u. 30. Itt már 1874-ben saját fémsíp-műhelyt rendezett be Angster József, és vezetésé­re egy volt bécsi munkatársát hívta meg. Eddig a nagy értéket képviselő sípso­rokat Franciaországból hozatta, de a kalocsai székesegyházban már sajátkészí­tésű ajaksípjai szóltak.
A további fejlődés úgyszólván töretlenül haladt a századfordulóig, majd az első világháborúig. Az Angster-orgonák fokozatosan benépesítették a Kárpát­medencét, sőt eljutottak az akkori határokon túlra is. Köztük a Budapest-Kál­vin-téri református templom, a Szabadka-terézvárosi dóm, a győri és kassai székesegyházak orgonái. Legmesszebbre jutott a reichenbergi (Szudéta-vidék, ma: Liberce, Csehország) orgona, Prágától ÉK-re közel 100 km. A fejlődés kiemelkedő lépcsőfoka a Pécs-belvárosi plébániatemplom orgonájá­nak (30 változat, 3 manuál - op.80.) nagy ünnepélyességgel történt felavatása 1886. aug. 14-én. Ennek nyomatékot adott egyrészt az ugyanakkor rendezett országos dalosverseny, másrészt ezekben a napokban történt Angster József 100. orgonájának megrendelése a pécsi székesegyház részére (46 vált., 3 man.). Bu­dapesti és bécsi lapok külön figyelmet szenteltek ezeknek az eseményeknek. A Neues Wiener Tageblatt 1866. október 2-i számában a cikkíró kifejtette, hogy Ausztria a nagy orgonákat külföldről szerzi be (Németország), a szakértők a Mo­narchián belül csak a pécsi Angster cégben látnak megfelelő teljesítőképességet.
A bécsi Industrielles Welt-Blatt 1887. január 4-i száma címlapján hozta Angster József portréját. Az elismerés magas fokán értékelte egyéniségét, aki saját ere­jéből jutott erre a magaslatra.
A 100. orgonát a gyárban megünnepelték. Ekkor már bővült a területe a Mária u. 35. sz. ingatlannal, és megépült a háromszintes főépület, amelynek nagy orgo­na-állító terme volt az ünnepély színhelye. Az U-alakú asztalt negyvenen vették körül. A meghívottak között volt Troll Ferenc püspöki helynök, a 100. orgona megrendelésének aláírója, Aidinger polgármester, Mendlik Ágoston Pécs-belvá­rosi apátplébános, Savel Kálmán törvényszéki elnök, Salamon József tanfelügye­lő, az iparosok képviselői, néhányan a Pécsi Dalárdából, az orgonaüzem munká­saiból és a családból. Zenekar is közreműködött az ünnepségen. A 100. orgona 1889. július ára elkészült, de felavatására, első ünnepélyes megszólalására csak a székesegyház újjáépítésének befejeztével, a templom­szenteléssel kapcsolatban került sor 1891. július 22-én.
Kiemelkedő eseménye volt a templomszentelés nemcsak a pécsi püspökség­nek, Pécs városának, az Angster-orgonagyár történetének, hanem az egész or­szágnak és a monarchiának is. Érdemes idézni az ünnepi események leírását Angster József naplójából. Részt vett I. Ferenc József király több miniszterrel és udvari méltósággal. A magyar püspöki karból a temesvári, szatmári, kalocsai, beszterce bányai, veszprémi és nagyváradi püspökök, illetve érsekek voltak ven­dégek, kíséretükkel. Ott voltak különböző hatóságok, intézmények, közössé­gek képviselői is.
Az ünnep reggelén, de már előző este is ünnepélyes harangzúgás hallatszott minden templomból, és mozsárlövések a Mecseken. Érdekesen írja le Angster József a templom felszentelésének mozzanata­it is. Utána az első ünnepi mise követ­kezett - Dulánszky püspök celebrálásá­ban - az újjáépült templomban. És ek­kor szólalt meg először a 100. Angster ­orgona a maga hatalmas alapokon nyugvó, gazdagon színes "tuttijával", teljes hangerejével. Ezek a percek, az ünnepi események egyik fénypontja­ként, nemcsak Angster József szívét do­bogtatták meg, hanem bizonyára a résztvevők általában is magukkal vit­ték emlékét.
Délben ünnepi ebéd volt Dulánszky püspöknél vagy 100 fő részére, a király részvételével. Este Pécsett talán még soha nem látott ünnepi kivilágítás, főleg a templom előtti téren. Maga a templom bengáli kivilágításban fénylett. - 21 órakor szerenád következett ka­tonazenekarral, több énekkarral, dalárdával. Ezután a király egész kíséretével kocsin körutat tett a városban. Ennyi főurat itt sohasem láttunk, és nem is fog­nak látni a pécsiek - írja naplójában Angster József. Később a király és kísérete udvari különvonattal elutazott.
A külsőségekhez tartozik még, hogy a városban három helyen állítottak diadalkaput: az "indóháznál", a városháza mellett és a sétatérnél, a mai Rózsakert sarkánál.
Az Angster-történet következő kiemelkedő eseménye a budapesti Szent István Bazilika orgonájának megépítése. Ekkor az ország legnagyobb orgonája 65 változattal, 3 mauállal. - 450. opuszként kerül a gyár történetébe. Nagyságán túl két szempontból is rendkívüli. Egyrészt a pneumatikus vezérlés előírása, másrészt a megbízás körüli heves viták a főváros közgyűlésében a magyar ipart, a közérdeket pártoló és a külföld felé tekintő személyek között. CA Fővárosi Közlöny 1902. dec. 16-i és 19-i száma 10 teljes oldalon foglalkozik ezzel.) Az új technikában a fiatalok, Emil és Oszkár; hároméves nyugat-európai gyakorlatuk­kal teljes felkészültséggel rendelkeztek. - A megbízás végül 196 szavazattal 4 ellenében dőlt el Angster javára.
Hosszas cikkekben üdvözölték a döntést, és később a mű elkészültét a Buda­pesti Hírlap és a Zenelap, valamint a fővárosi és a pécsi napilapok. Az elkészült orgona rendkívüli sikere végül mindenkit meggyőzött az Angsterék által képvi­selt magyar orgonaépítés magas színvonaláról.
Közben nagyjelentőségű technikai fejlesztés történt a gyárban. Kisebb gépe­sítési lépések után 1909-ben, államsegéllyel, Diesel-motoros hajtással14 mun­kagép került beépítésre, jórészt speciálisan orgonaépítő munkára valók. Így az Angster-gyár ebben a tekintetben is nyugat-európai színvonalon állt.
Néhány szót még Angster Józsefrő1. Alacsony termetű, rendkívül szívós és nagy munkabírású ember volt. Széleskörű kapcsolatai elsősorban szakmai, művészi vonalon alakultak, és életművének csodálói, tisztelői köréből országos viszonylatban, de külföldön is. Pécsett a legényegylet elnöke lett, és vallásos egyesületekben volt vezető szerepe. Érdekelték a zenei események, elsősorban a Pécsi Dalárda hangversenyei. Részt vett a Pécsi Belvárosi Katolikus Kör ád­venti estjein. Naplójában éles megfigyelőképességre utaló bejegyzéseket talá­lunk. Kiemeli például Reichenbergben a Drezdából átjött Gesangsverein ének­karának rendkívül tiszta szövegkiejtését. Feltűnést keltett abszolút hallása, nem kevésbé humorérzéke is. Ahogy a munka eredménye lehetőséget adott, szőlőt vett (1884), ahol később nyaraló épült (1904). Nagyon szerette a természetet; metszett, oltott még utolsó éveiben is. Mecseki sétákra különösen a Jakab he­gyet kedvelte.
Állami kitüntetésben nem részesült Angster József. Nyolcvanadik születés­napjára a pápa áldását kapta, majd halálának évében, 1918 tavaszán a pécsi püspök nyújtotta át a Szent Gergely-rend lovagkeresztjét.
A századforduló után Angster József két fia, Emil és Oszkár fokozatosan vette át idősödő apjuktól a vezetés nehezét. Apjuk 1918. június 9-én bekövetkezett halála után küzdelmes időszak várt rájuk a világháború, továbbá a későbbi világgazdasági válság következtében, az 1930-as évek elején. Közbenső idő­szakokban fel-fellendült az orgonaépítés, és tekintélyes művek születtek. Pél­dául a budapesti Zeneművészeti Főiskola orgonája (1925), a hatalmas és nagy­hírű orgona a szegedi Fogadalmi templomban (1930-32), majd a pécsi Jézus Szíve-templom, vagy a salgótarjáni ferencesek orgonája.
Angster Emil követte apját a legényegylet elnökségében, és ugyancsak elnöke volt a Baross Szövetség pécsi szervezetének. Kitűnően zongorázott, tudása időn­kénti nyilvános fellépését is lehetővé tette. A szegedi dóm orgonájának megalko­tása kapcsán kormányzói elismerésben részesült. - Oszkár életéből hosszú időt kötött le a katonaság, egyébként értékes társadalmi kapcsolatokat tartott fenn.
A jelentősebb családi és üzemi ünnepekben, jubileumokban osztoztak a mun­kások is. Így például a 100. orgona megünneplésében, a gyáralapító 80. szüle­tésnapján, az üzem fennállásának 50 éves évfordulóján, esküvők, majd később a 75 éves jubileum kapcsán 1942-ben. Az ismételten megrendezett orgonaépí­tő bálok, szüreti mulatságok jó hangulatú együttlétet jelentettek. Az üzemi da­lárda szerenádot adott a vezetők névünnepe, stb. alkalmakkor. 1940-ben a harmadik Angster-generáció vette át a vezetést: József és Imre.
Az ő háborús idejükben is megtartotta hírét az üzem, s több tekintélyes orgona épült Budapestre, és az ország minden tájára. Azután 1949. december 28-án bekövetkezett az államosítás, ezt követően a fokozatos megszüntetés, a veze­tők meghurcolása és kiselejtezése mindennek, ami sajátosan az orgonaépítést szolgálta.
Az európai hírű Angster József és Fia orgona- és harmóniumgyár tehát egy zsákutcába került politika áldozata lett. Ezt a nevet, amelyet 1300 orgona és 3500 harmónium viselt, négy évtizeden át hivatalosan elhallgatták. A politikai változás óta fokozatosan, és egyre szélesebb területen jut ismét régi értékelésé­re a már csak műveiben, és hagyományaiban élő, újra nem teremthető üzem.
A Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület a gyár Mária (Déryné) u. 35. sz. alatti volt központi épületének falán 1989 március 21-én avatta föl a Lugosi Ágnes által tervezett Angster-emléktáblát a Mecsek Kórus közreműködésével. Az ünnepséget emlékhangverseny követte a Belvárosi templomban. Az esemény rendezője, az emléktábla létrehozója dr. Vargha Dezső volt. Közreműködött Baráti István és Halász Béla orgonaművész.
Az orgonagyár nem volt általános megítélés szerint "nagyüzem". Az orgonák ugyanis nem készíthetők sorozatban, csakis adott helyre szóló, egyedi tervek alapján, aprólékos, sokirányú szakmunkával, amely jórészt átlagon felüli ké­pességeket igényel. Az Angster-orgonagyár a maga nemében, átlagban 50-70, maximum 100 fős létszámmal Magyarországon a legnagyobb, hatásában a leg­erősebb volt.
Azzal zárom e sorokat, hogy egyrészt a tudomány síkján Angster Judit és férje, Miklós András révén folytatódik az Angster-tevékenység: az orgonaépítés ésszerűsítésére, fejlesztésére irányuló eredményes kutatás a stuttgarti Fráunhofer tudományos intézetben. Másrészt ma is van Pécsett orgonaépítés a Pécsi Orgo­naépítő Manufaktúra munkájában, gyors fejlődésében; egyes tagjai az Angster törzsgárda tagjainak leszármazottai.