Az üzleti élet évtizedeken át ismert és megbecsült szereplője volt. Pécsi üzleteinek híre (előbb az Irgalmasok utcájában, később a Nemzeti Casinó Ki­rály utcai épületében, majd a Király utca 34. sz. alatt működőé) messze túllép­te Pécs és a vármegye határait, hiszen "az ország minden részeinek előkelősé­ge előszeretettel teljesíti nála személyesen a bevásárlás teendőit" - írta róla a korabeli sajtó1, okkal említve azt, hogy nívós termékeinek szülőhelye nem (csak) Pécs, hanem olyan nagy világvárosok, mint Párizs, Berlin, Brüsszel, London vagy Birmingham, melyek világhírű gyáraival a pécsi aranyműves­órás-ékszerész "élénk összeköttetésben" állt.
Életútjáról - források hiányában - keveset tudunk, annál többet munkássá­gáról, ami őt "ízig-vérig magyar kereskedővé, a város múltjának számottevő, kiváló polgárává" tette, ahogyan 1937 -ben bekövetkezett halálakor a Pécsi Napló hasábjain megemlékeztek róla.2 Születési adatai, gyermekéveinek történései, iskoláztatásának körülményei, családjának története ismeretlenek. A Schönwald név azonban nem ismeretlen az ötvösművesség történetében. Kőszeghy Elemér egy "MS" ötvösjegy "feloldásakor" M. Schönwaldról tesz említést, az ötvösje­gyet kb. 1850-re datálva. Utal arra is, hogy nevére Engesser Miklós, öreg pécsi aranyműves 1912-ben még emlékezett. 3 Grotte András a magyarországi ötvös­jegyek feloldásával foglalkozó tanulmányában Schönwald Noe-t (1814-1891) említi, aki 1840 körül vált mesterré, s akinek munkásságából két tárgy maradt fenn. (Az egyik a mester által használt próbajegyet is tartalmazza.)4 Az Ipari Lajstrom Schönwald Sámuel ékszerész nevét tartalmazza, aki Pécsett a Király utca 38. szám alatt volt bejelentve, bejelentkezésének időpont ja: 1893. május 10., iparigazolványának száma pedig 6429 volt. Ezen fellelt adatok alapján azonban nem tudjuk megállapítani, hogy Schönwald Imre és a nevezettek kö­zött csupán véletlen névegyezésről, avagy családi, rokoni kapcsolat meglétéről van-e szó. Azt azonban valószínűsíthetjük, hogy az "MS" ötvösjegy Schönwald Mórt rejti, hiszen a pécsi királyi törvényszéknél 1876. július 11-én nyújtotta be Schönwald Rozália (pécsi lakos) ezüstműves és cégvezető cégének bejegyzési kérelmét. A Baranya Megyei Levéltárban fellelt forrás szerint6 ez alkalommal jelen voltak Schönwald Róza és Schönwald Mór cégvezető, ezüstműves.
A cég - miután iparjogosultságát és személyazonosságát az érintett bizonyí­totta - az egyéni cégek jegyzékébe I. kötet 130. oldalon 259. sorszám alatt bejegyeztetett. A cégjegyzék alapján tudjuk, hogy 1915. december 8-án hivata­los jelentés született arról, hogy a pécsi kereskedelmi és iparkamaránál 3636/ 1912 sz. értesítés szerint az egyéni társasjegyzék I. kötet 130. lapján bejegyzett Schönwald R.(óza) cég, melynek birtokosa Schönwald R.(óza) ezüstműves, pécsi lakos - megszűnt. A cégiratok között fellelhető végzés (1915. XII. 8.) szerint a királyi törvényszék felhívja a Schönwald R. cég birtokosát, Schönwald R.-t, illetve ennek örökösét, Schönwald Imre pécsi lakost, hogy amennyiben cége megváltozott vagy megszűnt, vagy ha birtokosai személyében változás történt, ezt a tényt a kereskedelmi cégjegyzékbe kérendő bevezetés és kihirde­tés végett ... 15 nap alatt írásbelileg jelentse be. Schönwald Imre 1916. április 5-én megkapta a cégbíróság 1916. március 25-i felhívását arról, hogy mint a Schönwald R. cég tulajdonosának örököse, bejelentési kötelezettségének 15 nap alatt tegyen eleget. Végülis a pécsi királyi törvényszéki iratok között 1916. május 6-i dátummallelhetjük fel Schönwald Imrének a kereskedelmi cégbíró­sághoz benyújtott kérvényét a Schönwald R. cég törlésévei kapcsolatban. A királyi törvényszék végzése a kérelemnek helyt adott, és kimondta, hogy a Schönwald R. cégnél a cégjegyzékbe a következőket rendeli el bejegyezni: "Ezen cég megszűnése bejegyeztetik". Egyidejűleg felhívta Schönwald Imre pécsi la­kost, hogy 1 korona céghirdetési díjat 3 nap alatt ... helyezzen elnöki letétbe.
Eddig a Schönwald családdal és cégükkel kapcsolatban fellelt dokumentu­mok, amelyek legalább az "SM" ötvösjegy feloldásához hozzájárulást jelente­nek. Egyéb, a Schönwald-céggel foglalkozó dokumentumot a levéltári források között nem találtunk. A korabeli sajtóból és könyvészeti anyagokból viszont tudjuk, hogy Schönwald Imre híres pécsi órás volt, a háború előtti Pécs, majd a főváros jellegzetes alakja, szakmájának elismert és megszállott képviselője, aki­nek pécsi üzlete - a visszaemlékezők szerint - egy kisebbfajta múzeummal is felé rt, tele volt különlegességekkel, melyek jelentős része olyannyira tulajdo­nosa szívéhez nőtt, hogy egy-egy ritka darabjától a kiváló műértő hírében álló Schönwald Imre semmi pénzért meg nem vált volna soha. A legeredetibb régi­ségeket, az árukülönlegességeket a maga gyönyörűségére megtartotta, jóllehet üzletének forgalmát - többek között - éppen e különlegességek lendítették fel.
Igaz, sikereihez nem csupán kiváló aranyműves-órás-ékszerésznek kellett lennie, hanem hasonlóan eredményes reklámszakembernek is. Csaknem az ország valamennyi számottevő lapjában megjelenő, tipográfiailag mai szem­mel is megkülönböztetett igényességet megtestesítő hirdetéseivel több célt si­került egyidejűleg elérnie. Egyrészt csaknem az egész országot sikerült elárasz­tania termékeivel, mindenekelőtt kedvező árfekvésű (gyakran kimondottan olcsó), ám ugyanakkor megbízható minőségű órákkal (köztük Longines és Omega márkákkal), melyekre előbb három, később öt éves garanciát nyújtott vásárlóinak. Másrészt hasznos szolgálatot tett a városnak is dekoratív kivitelű, figyelmet keltő reklámjaival, hiszen azok visszatérő szlogenje a "Magyarnak Pécs, németnek Bécs!" , a XIX. században számos történetíró és utazó által is használt jelmondat volt, s így a század második felében valósággal szállóigévé vált. Ez utóbbi részben Schönwaldnak köszönhető, aki hirdetéseivel a várost is eredményesen népszerűsítette, ismertté téve azt az egész országban. Harmad­részt mindezek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a Schönwald név a szakmában igazán jól csengő márkanévvé vált, megfelelő üzleti hasznot is biz­tosítva tulajdonosának. "Én még láttam a kis Schönwald-üzletet az Irgalmasok utcájában és azután láttam hatalmas arányokban kibontakozni üzleti vállalko­zását a Pécsi Nemzeti Casinó nagy bolthelyiségeiben, olvastam az ország min­den lapjában a "Németnek Bécs, magyarnak Pécs" jeligéjű hirdetését és láttam azokat a magánszállítmányokat, amelyek ezek nyomában megrendelésképpen napról-napra indultak az ország legkisebb falujától kezdve annak nagy városa­iba" - emlékezett rá Bolgár Tivadar.8 Mindezek végül is lehetővé tették számá­ra azt, hogy a város főutcájának rangos - a Millennium tiszteletére épült, 1896­ban felavatott - épületébe költöztethette át korábbi kis üzletét az Irgalmasok utcájából, és működtethette itt évtizedeken át olyan eredményesen, hogy a szá­zadelőn a főváros legrangosabb részén, az Anker-közben nyithatta meg új, ele­gáns üzletét. A pécsi, ún. fióküzletét ettől kezdve - Lenkei Lajos, a neves újság­író szerint - nővére vezette, míg Schönwald gyakori pécsi látogatásaival segí­tette a sikeres helyi üzletvitelt. A fővárosi főüzletét pedig - amely méreteiben és kínálatában egyaránt felülmúlta akkor szinte az összes régi, hírneves éksze­részét -, a borkereskedői pályát elhagyó, Bécsből hazaköltöző bátyjával társtu­lajdonosként üzemeltette még a húszas évek elején is.9
Mi volt Schönwald Imre sikereinek titka? A szakmai tudás, a szép és az érté­kes termékek, alkotások iránti vonzalom, a szorgalom és az állandó többre vá­gyás - fogalmazhatnánk némi leegyszerűsítéssel. A kiváló üzleti érzék, és a soha fel nem adott üzleti tisztesség egyidejű jelenléte munkájában. Utóbbiról tanúskodik - többek között - azon kereskedői magatartása is, amelynek termé­szetes módon képezte részét az értékesített, de a használat során be nem váló, vagy nem tetsző termékek kicserélése, vagy a pénz visszaszolgáltatása a vásár­lónak. ("Nincs risikó! Nem tetsző tárgyat kicserélek, vagy a pénz visszajár!" ­tartalmazták hirdetései.) A reklámokban szereplő árukért, például az órákért, azok "pontos és megbízható járásáért 3 évi kezességet vállalok és kész vagyok, ha az óra rossz, a teljes vételárat visszafizetni" - olvasható például alongines márkákról, melyek "minden temperatusban egyenlő pontossággal járnak és ame­lyek a lovaglásnál vagy bármely rázkottatásnál is ellenállnak." A megbízható­ság, a cégimázs féltő "karbantartása" mellett fontos tényezője volt a sikernek a rendkívüli gazdagságú áruválaszték is.
Schönwald Imre ugyan­is ékszerekkel (fülbevalók­kal, gyűrűkkel, karkötőkel, nyakláncokkal, karláncok­kal, óraláncokkal) , hasz­nálati tárgyakat díszítő eszközökkel (például ara­nyozott vagy ezüst cizel­lált, művészi kivitelű séta­bot-fogantyúkkal, dohány­és szivarka -szelencékkel) , női-, férfi és gyermek­órákkal, fali- és asztali órákkal, zseb- és ébresztő­órákkal, továbbá látsze­rekkel (szemüvegekkel, csiptetőkkel, színházi-, tábori és egyéb látcsövekkel), mindennemű természettani műszerekkel, hő-, lég és szeszmérőkkel, végezetül művészi kivitelű különböző étel­és italkészletekkel egyaránt foglalkozott. Gazdag felsorolásunk a tényleges kínála­tot valószínűleg még mindig nem tartalmazza a maga teljességében. Hiszen abban ott voltak találhatók még az ezüst és arany joujouxk (függők), valamint a "tűzben emaillírozott Mária képekkel és amorettekkel (azaz szárnyas gyermekalakokkal) ellátott emlények, valamint a különböző díszes kivitelű használati tárgyak, például az asztali állványok, a gyümölcskosarak, a konfekt-tartók, a cukorka-szelencék, a karos gyertyatartók (girandolok) is. És akkor még nem szóltunk a mell- és nyak­kendőtűk, a brochok, a tűző-tűk gazdag választékáról. Sőt, Schönwald Imre "Pécsi emlék"-jeligés arany- és ezüstgyűrűket is forgalmazott. Egyszóval: a kor színvonalá­hoz mérten ritka gazdagságú kínálata volt, nem csoda hát, hogy vonzotta az úri közönséget az ország minden részéből.
Valószínűleg tudatosan építette fel "reklámstratégiáját", mint tette ezt például az 1904. évi karácsonyi vásár alkalmából Pécsett. Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy szinte naponta jelentek meg az új és újabb, a jobbnál jobb vásárlási lehetősé­gekről szóló híranyagai a Pécsi Napló hasábjain. December 3-án a lap arról adott hírt, hogy igazi jó alkalom kínálkozik most nála olcsó vásárlásra, hiszen gyönyörű kivitelű műtárgyak, mint remek vázák, modem álló-órák, ezüst tea üstök (szamová­rok), tintatartók, bronzszobrok, gyertyatartók, névjegytartók stb. "rendkívül leszál­lított áron" kaphatók nála, továbbá modem bőrtáskák, szép szivar és cigarettatár­cák, pénzerszények gazdag kínálata várja a vásárlókat, melyeket "a cég csak az év végéig szándékozik árusítani. A vásárolni akarók használják fel ajó alkalmat, még a készlet tart" - szól a híradás. A december 4-i lapszám a családoknál "heverő arany" (ékszerek, pénzek) nála történő becserélését ajánlotta tetszetős, modem ékszerek­re, melyeket a pécsi ötvös maga készített. A december 6-i számban az üvegipar remekeiről szólt, a florencz-i üveg dísztárgyakat ajánlva, melyek "nemcsak zomán- cosak, illetőleg színjátszók, hanem ezüst veretékesek" és "rendkívül alkalmasak úgy ajándéktárgyakul, mint asztaldíszül". Hat nappal később az Olcsó ékszerek és dísz­tárgyak című anyag a készletek felhalmozódásáról tudósított és arról, hogy Schönwald üzlete zsúfolásig tele van, ezért a készlet egy részén mielőbb túl szeretne adni. "E célból- szól a tudósítás - cikkei egy részének árait teteme~, mondhatni meglepő­en olcsóra leszállította. Most, hogy karácsony ünnepe közeledik, amidőn mindenki ajándék-vásárlásra gondol, bizonyára mindenki örömmel értesül az ár leszállításá­ról... Aki tehát szép és olcsó s mindamellett maradandó becsü ajándékot akar vásá­rolni, az forduljon Schönwald ékszerészhez, míg a leszállított árúcikkeket más élel­mesebbek el nem kapkodják" - olvashatjuk a Pécsi Naplóban. A másnapi lapszám­ban folytatódott a reklámhadjárat, ezúttal a magyar nemesség ősi ékszereit ajánlva az olvasók figyelmébe, melyekre jellemző "nőízlés a kivitelben, finomság az alak­ban, tökéletesség és ritka változatosság az ékszerekben és ami a legfőbb: a magyar styl, amely, ha a messze keletre vall is, nincs rajta semmi szégyellni valónk, mert hisz Ázsiából hoztuk magunkkal és annyi századon át megőriztük a páratlan szép díszruháinkkal együtt, melyeknek ez mintegy kiegészítője."
E magyar stylt fedezi fel az ismeretlen újságíró Schönwald legújabb készít­ményein, termékein is. A műhelyében készült gyűrűk, inggombok, csatok, melltűk, övek, mentekötők, magyar díszruhára való ékszerek, nyakkendőtűk, násfák, továbbá drágakő-ékszerek és zománcmunkák mind-mind a magyar íz­lésvilágot tükrözik, amivel Schönwald célja, hogy visszaszerezze a külföldi ék­szerek által elfoglalt piacok egy részét a hazaiak számára, illetve, hogy külföl­dön is piachoz juttassa a magyar árúkat. A sajtótudósítás szerint Schönwald termékei Berlinben, Drezdában, Potsdamban és Párizsban már vevőkre talál­tak, ahol az általa készített magyar ékszerspecialitások olyannyira keresettek­ké váltak, hogy alig győzi a megrendeléseket kielégíteni. Ez a sikeres piacbőví­tés vezetett egyébként műhelyének nagyobbításához is. A Pécsi Napló decem­ber 13-i száma a legkedveltebb, legelterjedtebb, számos alkalomhoz kötődő, a legtöbb hiedelemhez és babonához kapcsolódó ékszerről, a gyűrűről szól, a Schönwald által- valódi türkizzei és finom opálokkal- készített "üdvöske gyű­rűt" ajánlva, melyek alakja az antik szerencse-gyűrűkére emlékeztet, miközben a modern ötvösség változatos motívum-világának is kifejezője. Végezetül Schönwald egyrészt e sok ékszer és értéktárgy őrzésére és tartására alkalmas díszes kazettákat ajánlotta vásárlói figyelmébe, továbbá a hölgyközönség ké­nyes igényeinek kielégítésére a legújabb - arany és ezüst ékesítéssel ellátott ­kézi erszényeket és egyéb bőrtárcákat.
Így épült fel a Schönwald-féle reklámstratégia, amely mindezek mellett kie­gészült még a rendszeres katalógus-küldés gyakorlatával, továbbá - az érdek­lődők számára - választás céljából tárgyak, áruk elküldésével. A pécsi éksze­rész tehát a ma is használatos marketing eszközökkel és technikákkal élt, mi­közben a szakmájához tartozó összes javítómunkát is rövid határidővel és jutá­nyos áron vállalta. Schönwald a XIX. század utolsó évtizedeiben és a század­előn tehát országos és külföldre is kiterjedő forgalmat bonyolított le, a sok ezer példányban szétküldött árjegyzékei és rendszeres újsághirdetései biztosították számára az ismertséget.
Az eredményes kereskedelmi tevékenységtől elválaszthatatlan a termékmarke­ting, a különböző szakmai rendezvényeken, vásárokon történő részvétel. Schönwald is így ítélhette meg, részvétele az l888-as első pécsi ipari kiállításon ezt bizonyítja. A részleteket ugyan nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy saját kezűleg készített régi erdélyi ékszerutánzatokkal és igen szép email-munkákkal képviseltette magát az iparcsamokban lévő kiállítóhelyén13, illetve a Kiállítási Értesító'ból azt is ismerjük, hogy Dulánszky Nándor püspök körutat téve a kiállításon, hosszasan elidőzött Schönwald Imre ékszerész tárgyai e1őtt.14 A Kiállítási Értesítő egy héttel későbbi, augusztus 22-i száma is említést tesz róla, azt hangsúlyozva, hogy az aranyműves ipart többen is képviselik, például Schack Ferenc pécsi és Schober budapesti arany­művesek, a leggazdagabb azonban Schönwald "kiállítmánya", azonkívül a "legcsinosabb" is. A Kiállítási Ér­tesítő szeptember 4-i szá­mában pedig arról olvas­hatunk, hogy a tornacsar­nokban kiállított anyagai­ért Schönwald Imre kiállí­tási érmet nyert.
Tagja volt a Pécsi Ke­reskedelmi és Iparkama­rának, melynek anyagai közt egyetlen alkalom­mal fedeztük fel a nevét: a kamara 1900. április 19-én tartott rendes köz­gyűlésén beadvánnyal élt egy országosan meg­indítandó mozgalom érdekében, hogy "a zálogházak kamatlába nemzetgaz­dasági, ethnikai és emberbaráti szempontoktól általánosan szállíttassék le és­pedig arany- és ezüstművek és értékpapírok után legfeljebb lO0/0-ra, ruhane­műek és egyéb ingóságok után pedig legfeljebb 150/0-ra". A közgyűlés úgy foglalt állást, hogya leszállítás érdekében meg fogja tenni javaslatait a keres­kedelemügyi minisztériumnak.15
A szakma kiválóságaként a korábbiakban megismerhettük őt, de milyen le­hetett, mint a hétköznapok embere, a város polgára? Bolgár Elek visszaemléke­zése szerint csendes ember volt, fekete, hullámos hajú, többnyire bársony ka­bátban járó, mindenkihez szíves és udvarias. Gazdagsága ellenére sem érdekel­te a szórakozás, a mulatozás, a költekező életmód, annál inkább a szegények csendben, ismeretlenként történő segítése.16
Hasonlóképpen mutatja be őt Lenkei Lajos, a neves pécsi újságíró is, aki emberi arculatának fő jellemvonásaként humánumát és segítőkészségét emeli ki, hangsúlyozva, hogy fővárosi évei alatt a megélhetési viszonyok súlyosbodá­sával "mindkét kézzel segítségére volt olyan nagy uraknak, akiket a drágasági hullám legértékesebb javaiktól való megválásra kényszerített"? Pécsi évei alatt szinte egyetlen szórakozása volt: esténként rendszeresen lejárt az egykori Hun­gária helyén működő Bedő kávéházba, itt elolvasta a lapokat és élvezettel néz­te végig Hamedli Gyula, Jankovits József és Littke Lenci mesteri billiárd-játé­kát. Aztán megitta a pikolóját, kifizette az érte járó 12 krajcárt Hornischer Já­nos főpincérnek, akit mindenki csak Johannak hívott, aztán elköszönt, s tíz órakor rendszerint hazament.
Nem csak a szakmáját magas színvonalon művelő mester volt, aranyfi, ékszerész, látszerész és órás, hanem kiváló műértő is, a régiségek gyűjtője és nagy szerelmese. És végezetül azt sem feledhetjük, hogy nagy lokálpatrióta hírében állt, Pécshez élete végéig hű maradt, utolsó kívánsága is ezt bizonyítja: azt kérte, hogy halála után Pécsre szállítsák, és itt temessék el. Végakarata teljesült.
A harmincas években elérte a balsors: az addig az ország legismertebb órása és ékszerésze, a meglehetősen jómódú Schönwald Imre vagyonát is kikezdték a háború utáni idők, üzletét fel kellett adnia, és attól kezdve ugyancsak szerény körülmények között kellett élnie. 73 évesen Budapesten, szegényen, de azért nem elfeledetten hunyt el. "Vele a békebeli Magyarország egy ismert és becsült embere szállt sírba ... aki a szép és értékes iránti rajongása, kiváló üzleti érzéke és a reklám révén a régi Magyarországon fogalommá nőtte ki magát".19
Életútjának teljes körű feltárása még további kutatásokat igényel. Annyit azonban már most is megállapíthatunk róla, hogy az igényesség, a minőség képviselője volt. Ott van a helye a legjobbak között, Pécs - s talán az ország ­kézműves mestereinek legjobbjait őrző panteonjában.